Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Túrmezei Erzsébet versei

2009.02.12

      Feltámadt!

 

Egy édes titkom van nekem,

Fénnyel betölti életem,

Mosolyra nyitja számat:

A Megváltó feltámadt!

 

Nem, nem maradt a sír ölén…

Ujjongok az örömtől én,

Hisz nem vagyok már árva,

Nincs többé sírba zárva!

 

Velem van nappal-éjjelen,

Mindig velem, mindig velem.

Az úton Ő vezérel

Oltalmazó kezével.

 

Virágok, illatozzatok!

Húsvéti, tiszta fény ragyog,

Elűzve minden árnyat:

A Megváltó feltámadt!

 

 

 

Karácsonyi kérdések

 

Vándor:

Milyen nagy, új öröm

Kelt boldog éneket?

Mért ujjong háladal?

Mondjátok, gyermekek!

 

Gyermekek:

Ma jött a földre le,

Kit Isten rég ígért!

Te jó hír, drága hír,

Szállj vígan szerteszét!

 

Vándor:

Mondjátok, pásztorok,

Mi történt veletek?

Otthagyva nyájatok

Hogy elsiettetek?

 

Pásztorok:

Más Bárányt ad nekünk

Az Úr ez éjjelen.

Mindnyájan elmegyünk:

Vár minket Betlehem!

 

Vándor:

Boldog kis Betlehem,

Ugye, megmondanád,

Hol, merre lelhetem

Az Isten Bárányát?

  

Betlehem:

E Bárány egykor majd

Vért hullat éretted.

Most jászol várta Őt,

Nem talált más helyet.

 

Vándor:

Siralom völgyében,

Betlehem mezején

Hol jártok, angyalok?

Nincsen itt égi fény!

 

Angyalok:

Siralom véget ér!

Zendüljön énekszó!

Ne félj! Ne félj! Ne félj!

Eljött a Megváltó!

 

Vándor:

Hát ilyen nagy csodát

Mívelt az Úr velünk?

Elküldte szent Fiát!

Felvirradt reggelünk!

 

Mind:

Ma jött a földre le,

Mit Isten rég ígért!

Te jó hír, drága hír,

Szállj vígan szerteszét!


németből: Túrmezei Erzsébet

 

 

 

Krisztusra várunk

 

Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.

Némák a titkok, nem válaszolnak.

Rejtő ködükbe szemünk nem láthat…

De elültetjük kis almafánkat,

Bízva, hogy kihajt,

Gyümölcsöt terem,

Titok a jövő.

Sürget a jelen.

 

Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.

Némák a titkok, nem válaszolnak.

De a ma int, hogy híven szolgáljunk,

Mert tudjuk, ki jön:

Krisztusra várunk!

 

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,

Munkánkban leljen, ne resten, tétlen!

Testvérek terhét vállalja vállunk!

Mert tudjuk, ki jön:

Krisztusra várunk!

 

 Ádventi éjszaka

Fehér hótakaró,
ezüst fénytakaró,
valót eltakaró.

Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.

Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj…

Se bűn, se szenny, se sár,
se kín, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.

Hiszen így volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.

Alatta szenvedés,
szenny, sár… elfödni és
elrejteni kevés

a hó és holdsugár.
De Valakire vár
A holdfényes határ.

S ez az ádventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön!… Ne félj!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

t.v.eszter@freemail.hu

(Eszter, 2010.10.29 13:51)

Kedves Érdeklődő!
Köszönöm, hogy írt, igyekszem válaszolni kissé bővebben, mindarra amit kérdezett.
Nem én vagyok Túrmezei Erzsébet, ő már nem él , versei és fordításai , valamint az általa lefordított dalszövegek igen kedveltek keresztyén körökben./ Ő egyébként 1912-ben született egy evangélikus családban . Két bátyja evangélikus lelkész, ő pedig diakóniai szolgálatot vállalt./Amennyiben elküldi verseit szívesen elolvasom, s amennyiben úgy találom fölteszem a honlapra is, vagy esetleg hozzáértőbb számára továbbküldöm. Szeretettel:Eszter

3526-Miskolc Eperjesi ut 5sz:

(Javítás Gyúláné, 2010.10.29 12:43)

Kedves Túrmezei Erzsébet,olvasom a verseit valamennyi nagyon szép. Nagyon szeretném meg találni, A fa imáját,nem vagyok benne biztos, hogy ki irta. Nem tudom tud e-benne segiteni.Nagyon megköszönném Önnek:Én is irok verseket,ha érdekli küldők belőle,Üdvőzlettel Veronika.